VI. Nyugat-magyarországi Élménypedagógiai Konferencia és Szakmai Műhely

       Minden évben ugyanaz, mégis minden évben más. Elmaradhatatlan az ébresztő reggeli energetizáló, a Játékóra, a kötetlen, színes és gyakorlatias workshopok. Bár van, aki hatodik éve társul hozzánk erre a gazdag szakmai-baráti programra, mégsem tudja, mi vár rá, mert az előadások, a workshopok, a konferencia felépítése újra és újra változik.

   Ebben az évben a Élet-Labor Egyesület alapítói mellett Lukács Dániel, szombathelyi képviselő tartott rövid, némiképp személyes hangú megnyitót, hiszen ő maga élménypedagógiai fejlesztőként szorosan kapcsolódik konferenciánk szakmai területéhez. A pörgős reggelt követően gyorsan kényelmesebbre is váltotta az öltönyt, és maga is beállt játszani, majd játszatni.

  Szándékunk a konferenciával, hogy lehetőséget teremtsünk a nyugatvégen az élménypedagógiával foglalkozó vagy az iránt érdeklődő szakembereknek, laikusoknak a találkozásra és a fejlődésre. A fejlődés iránya mindig két felé mutat. Legyen nagyobb hangsúly a konkrét eszközökön, a résztvevők olyan módszereket kapjanak, amit akár másnap kipróbálhatnak saját csoportjukban, vagy kapjanak saját élményt kicsit az önismeretből, hogyan kapcsolódnak másokhoz, önmagukhoz, milyen erősségeik vannak, min szeretnének dolgozni, hiszen egy segítő szakember a személyiségével is dolgozik. E szándékunk mindig mérlegelést igényel.

   Így történhetett, hogy amíg az egyik worshopról hangos nevetés hallatszott, addig máshol vágni lehetett a levegőt a feszült figyelem miatt, vagy néha mély befelé figyelés és őszinte megosztás jellemezte a programot. Reméljük, idén is sikerült e két irányt harmonikus egységbe fonni. Nagy érdeklődés volt a traumaszenzitivitás mindennapi megjelenési formáira, és ugyancsak sokan érdeklődtek a tanulás különböző formái vagy az élménypedagógiai foglalkozás feldolgozási lehetőségei iránt is. A játék, mint eszköz használata több workshopon is megjelent, valamint a labirintusjárás módszerét is megismerhettük.

    Az egyik előadó sajnálatos lebetegedése miatt a szervezőknek is volt alkalmuk gyakorolni, hogy egy élménypedagógiai szakember nem ijed meg a váratlan körülményektől, rugalmasan alkalmazkodik, és újra tervez. Így a helyzetértékelés és közönségfelmérés után gyorsan reagáltak az egyik workshopot megismételve.

    Még egyszer szeretnénk megköszönni előadóinknak, akik az ország több pontjáról, illetve még Szlovákiából is megtették a nagy utat, hogy résztvevőinknek színvonalas programot hozzanak. Köszönjük a SOE ERTI Kámoni Arborétumnak a befogadást, és minden segítőnek, támogatónknak.

  Ha szeretnél részese lenni évközben is élménypedagógiai foglalkozásoknak, szívesen tanulnál, mutatnál játékokat, kipróbálnád magad egy védett környezetben, milyen vezetni egy játékot, akár egy egész foglalkozást, várunk a novemberben a negyedik évét kezdő Vasi Élménypedagógiai Műhelyre, amiről rendszeresen posztolunk az Élet-Labor facebook oldalán, vagy iratkozz fel hírlevelünkre: eletlabor@gmail.com